Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Fejedelmek

 

János Zsigmond (1559-1571)

1540-ben született, apja I. (Szapolyai) János magyar király, anyja Jagello Izabella magyar királyné. 1540-1553-ig II. János néven Magyarország választott királya. 1556-1571-ig Erdély első fejedelme. Apja párthívei Fráter György kezdeményezésére 1540-ben a rákosi országgyűlésen II. János néven királlyá választották. 1551-ig Fráter György, 1556-1571 között anyja kormányzott helyette. Országrésze az ország keleti felére terjedt ki, és a török ellenőrzése alatt állt. 1551-ben kárpótlás mellett, az ország egyesítése érdekében lemondott a koronáról, magyarországi és erdélyi birtokairól, és anyjával együtt előbb Kassára, majd Lengyelországba költözött. Miután a Habsburg uralkodó nem tudta Erdélyt megvédeni, János Zsigmond 1556-ban az erdélyi rendek hívására hazatért. Anyja halála (1559) után átvette az uralmat. 1562-ben leverte a székelyek felkelését, a speyeri egyezményben lemondott a választott királyi címről, II. Miksa pedig elismerte Erdély és a magyarországi Részek fejedelmének. A lutheránus, szakramentárius hit után az unitáriusokhoz csatlakozott, s ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Erdélyben elismerjék mind a négy (bevett) vallás gyakorlását.

Báthori István (1571-1586)

1533-ban született, apja Báthori István Erdélyi vajda, anyja Telegdi Kata. Egyetemi tanulmányait Padovában végezte, ahol humanista műveltséget szerzett. Hazatérve, I. Ferdinánd udvarában apród volt, majd János Zsigmond lett, aki 1564-ben váradi kapitánynak nevezte ki. 1571-ben az erdélyi országgyűlés vajdává választotta, mivel a Habsburgok ragaszkodtak ahhoz, hogy Erdély élén ne a Magyarországtól való különállást jelző fejedelem álljon. A török azonban engedélyezte a fejedelemválasztást. Báthori rendszeresen megküldte a Portának Erdély évi adóját, Bécsben pedig megígérte, hogy az udvar kívánságára át fogja adni a hatalmat. Az udvarral paktáló Bekes Gáspárt 1575-ben legyőzte, és fejedelmi jogkört kezdett gyakorolni. 1757-ben a lengyel köznemesség lengyel királlyá választotta, 1756-ban Krakkóban megkoronázták. Fejedelmi címét Erdélyben viselte, öccse, Kristóf pedig erdélyi vajdaként kormányozta a fejedelemséget. Háborút viselt Oroszországgal 1579-81-ben. Katolikus volt, támogatta az ellenreformációt, mégis uralma idején szilárdult meg a négy bevett vallás egymás mellett élése. A török kiűzését Lengyelország, Magyarország és Erdély összefogásával képzelte német, orosz és perzsa támogatással.

Vitéz Mihály (1599-1601)

Születési ideje ismeretlen, apja Petrasko havasalföldi vajda, anyja neve ismeretlen. Fejedelemmé választották Gyulafehérvárott, 1599-ben. Báthori Zsigmond Székely Mózest küldte ellene, de nem adta át Mihály Erdélyt Rudolfnak. 1600-ban hadjáratot vezetettMoldvába. Még ez évben az egyesült királyi és erdélyi seregektől vereséget szenvedett. Basta bevonult Gyulafehérvárra, és Mihály távozott Erdélyből. 1601-ben Basta és Mihály Goroszlónál legyőzték a visszatérő Báthori Zsigmondot, ezután Basta megölette Mihályt.

Báthori Zsigmond (1588-1599)

1572-ben született, apja Báthori Kristóf erdélyi vajda, anyja Bocskai Erzsébet. 1588-ban a medgyesi országgyűlés választotta erdélyi vajdává nagykorúsítása után. 1594 végén lemondott a fejedelemségről, de még ez év végén vissza is vette 1595-ben szakított a Portával, törökellenes szövetséget kötött Rudolffal. A tizenötéves háborúban a Habsburgokkal szövetségben harcolt. Visszafoglalta Lippa és Jenő várát, majd Gyurgyevónál is győzött 1595-ben. 1596-ban a szövetségesek Mezőkeresztesnél súlyos vereséget szenvedtek, és Báthori a Porta bosszújától tartva átadta Erdélyt a Habsburgoknak, majd Sziléziába ment 1597-ben. 1598-ban, majd 1601-ben ismét visszatért, 1602-ben végleg Csehországba távozott.

Báthori András (1599. márciustól novemberig)

1566-ban született, apja Bárhori András, anyja Majláth Margit. 1599-ben vereséget szenvedett Mihály havasalföldi vajda seregeitől Sellenberknél. Ezután Mihály bevonult Gyulafehérvárra, Báthori András pedig meghalt.

Székely Mózes (1603. májustól július 17-ig)

1553 körül született, apja Literáti Székely János, anyja nevét nem ismerjük. Radul, havasalföldi vajdával folytatott csatában vereséget szenvedett, Brassó közelében a csatamezőn halt meg.

Bocskai István (1605-1606)

1577-ben született, apja Bocskai György, anyja Sulyok Krisztina. A bécsi udvarban volt apród, majd visszatért Erdélybe. 1592-től váradi kapitány és a törökellenes párt egyik vezéralakja lett. 1595-ben fővezérlete alatt az erdélyi és havasalföldi haderő nagy győzelmet aratott a török seregen. Az ígért császári segítség nélkül azonban Erdély egyedül nem tudott ellenállni a töröknek, és a fejedelemség csatatérré vált. 1602-ben, amikor tiltakozott Basta rémuralma ellen, két évig Prágában tartották. Kiábrándulva vonult vissza bihari birtokaira, kapcsolata a török fennhatóság alatt élő erdélyiekkel korábbi nézeteivel szembefordult. Bethlen Gábor a bujdosók nevében fölkelésre bíztatta Bocskait. 1604-ben Álmosdnál szétszórta a császári csapatokat. Csatlakoztak a parasztok, és magyarországi rendek is. Fejedelmi jelvényeket kapott a Portától 1604-ben, erdélyi fejedelemmé választották 1605-ben Marosszeredán, Magyarország fejedelmévé 1605-ben Rákosmezőn. A Rudolffal 1606-ban kötött bécsi béke biztosította a rendi jogokat és szabad vallásgyakorlást. Bocskai a harcokban betöltött szerepüket elismerve 1000 hajdúnak adományozott kollektív nemességet, a székelyeknek is biztosította korábbi kiváltságaikat.

Rákóczi Zsigmond (1607-1608)

1555 körül született, apja Rákóczi János, anyja neve ismeretlen. A rendek megnyerésével igyekezett megszilárdítani hatalmát. Jogot adott az 1594-ben kivégzett főurak elkobzott birtokainak visszakövetelésére, kitiltotta Erdélyből a jezsuitákat. Ellenében a bécsi udvar Báthori Gábort támogatta. Elzárkózott a Nagy András vezette felkelés támogatásától, amely a Bocskai halála után bekövetkezett jogvesztés miatt tört ki a hajdúk körében Habsburgok ellen. Báthori Gábor a puszta ígérettel megnyerte a hajdúk támogatását. Kettejük küzdelme 1607-ben eldőlt: Rákóczi Zsigmond hatalmas zálogösszeg fejében visszalépett a fejedelmi tisztségből. 1608-ban halt meg.

Báthori Gábor (1608-1613)

1589-ben született, apja Báthori István, anyja Bebek Zsuzsanna. 1608-ban megjelent Erdélyben, és lemondatta Rákóczi Zsigmondot, majd fejedelemmé választatta magát az országgyűléssel. A Havasalföld elleni támadással magára haragította a törököket, erőszakos kormányzatát, kegyetlenségével pedig az erdélyi nemességet, és a szász polgárokat. II. Mátyás mindezt ki akarta használni Erdély alávetésére, azonban Báthori Gábor az ellene küldött Forgách Zsigmond támadásait visszaverte 1611-ben. A Portát nem tudta kiengesztelni, ezért a török 1613-ban hadjáratot indított Erdély ellen. Báthori ismét a Habsburgok felé próbált közeledni, még súlyos feltételek árán is. Az udvar magára hagyta, Báthori Gábor menekülni kényszerült, és eközben Váradon meggyilkolták.

Bethlen Gábor (1613-1629)

1580-ban született, apja Bethlen Farkas, anyja Lázár Druzsina. Báthori Zsigmond fejedelem udvarában nevelkedett. Fiatalon részt vett a török elleni havasalföldi hadjáratban, majd1602-ben a császáriak elől török földre menekült, és a bujdosók vezetője lett. Szerepe volt Bocskai István Habsburg-ellenes fölkelésének támogatásában. 1607-től mint Báthori Gábor bizalmasa, segített előkészíteni annak fejedelemségét, de mikor Báthori a császáriakhoz közeledett, újból török földre menekült. 1613-ban Báthori helyett Bethlen Gábort választották fejedelemmé, ezt a bécsi udvar nem akarta elismerni, II. Mátyás fegyverrel akarta alávetni Erdélyt. 1615-ben végül tárgyaláson egyeztek meg. Bethlen Gábor központosított államszervezet kiépítésére törekedett, gazdaságpolitikája felvirágoztatta a fejedelemséget. Gyulafehérvári udvara művelődési központ lett, ide szállíttatta a kassai nyomdát 1622-ben. Főiskolát alapított Nagyszombatban 1619-ben, Gyulafehérvárott 1620-ban. 1619-ben a cseh protestáns rendekkel szövetkezve elfoglalta a királyi Magyarország nagy részét. 1620-ban a rendek királlyá választották, de lemondott erről a címről, mikor a hadiszerencse elpártolt tőle 1622-ben. A protestáns szövetséget igyekezett házasságával is erősíteni, mikor elvette Brandenburgi Katalint 1626-ban, őt nevezte meg örökösének is 1629-ben.

Brandenburgi Katalin (1629-1630)

1604-ben született, apja Zsigmond János brandenburgi választófejedelem, anyja Anna, porosz hercegnő. Bethlen Gábor halála után 1629-ben vette át a fejedelmi hatalmat, melyre Bethlen István, a fejedelem öccse is pályázott. Nagy felháborodást keltett, mikor Katalin átengedett hét Felső-magyarországi vármegyét a Habsburgoknak. Rákóczi György felkarolta az elégedetlen hajdúk törekvését, így szembekerült Bethlen Istvánnal. Ebben a zűrzavaros helyzetben 1630 szeptemberében Katalin lemondott a fejedelemségről.

Bethlen István (1630 szeptembertől novemberig)

1582-ben született, apja Bethlen Farkas, anyja Lázár Druzsina. Már Rákóczi György Kolozsvár felé tartott seregeivel, mikor fejedelemmé választatta magát. A török előtt igyekezett előnyhöz jutni úgy, hogy bizalmatlanságát felkeltse Rákóczi iránt. Brandenburgi Katalin Rákóczit támogatta, és a székelyek, valamint hajdúk is. Így 1630-ben Rákóczi Györgyöt választotta az országgyűlés fejedelemnek.

I. Rákóczi György (1630-1648)

1593-ban született, apja Rákóczi Zsigmond fejedelem, anyja Gerendi Anna. Előbb ónodi kapitány, 1615-től Borsod vármegye főispánja volt. Bethlen Gábor párthíve lett, és részt vett magyarországi hadjárataiban. Kassai generális, később az egyik hadtest parancsnoka volt. 1630-ban a segesvári országgyűlés fejedelemmé választotta. Elsősorban a magánkézbe került kincstári birtok visszaszerzésére törekedett, és gyarapította a Rákóczi-vagyont is. Erre alapozta központosító hatalmát. Feleségével, Lorántffy Zsuzsannával sokat tett a protestantizmus, és iskoláztatás fejlesztése érdekében. 1644-ben hadjáratot indított III. Ferdinánd ellen a magyarországi rendi jogok, a vallásszabadság védelmében, valamint a Tiszán túli és Tiszán inneni területek Erdélyhez csatolása érdekében. A Felvidék elfoglalása után a Habsburg diplomácia kieszközölte a szultánnál a hadjárat letiltását. 1645-ös linzi béke megerősítette a vallási és rendi jogokat, és Rákóczi haláláig megkapta a Felső-magyarországi hét vármegyét.

II. Rákóczi György (1648-1660)

1621-ben született, apja I. Rákóczi György fejedelem, anyja Lorántffy Zsuzsanna. 1640-ben váradi főkapitány, és Bihar vármegye főispánja lett. Még apja életében fejedelemmé választották, és apja halála után 1648-ban elfoglalta a fejedelmi széket. Habsburg-ellenes törekvéseihez a lengyel korona megszerzését tervezte. 1649-ben a kozákok hetmanjával kötött szövetséget, majd 1653-ban hűbéri fennhatósága alá vonta Moldvát és Havasalföldet. A Rákóczi birtokokhoz felesége, Báthori Zsófia révén jutott. Az 1657-ben indított hadjárata a lengyel korona megszerzéséért kudarccal végződött. A törökök nem ismerték el fejedelemségét, az erdélyi rendek előbb Rhédey Ferencet, majd Barcsai Ákost választották fejedelemmé. Rákóczi fegyverrel akarta visszaszerezni a hatalmat, de 1660 május 22-én a budai pasától vereséget szenvedett, és a csatában halálosan megsebesült.

Rhédey Ferenc (1657-1658)

1610 körül született, apja Rhédey Ferenc, anyja Károlyi Kata. A II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata miatt felbőszült nagyvezér megparancsolta Erdély rendjeinek, hogy új fejedelmet válasszanak, és szakítsanak a Rákócziakkal. Így lett Rhédey Ferenc az új fejedelem 1657-ben. Rákóczi a hajdúkkal és székelyekkel megerősödve seregekkel meghiúsította az új fejedelem esküvését és kicsikarta a rendektől önmaga visszafogadását. I. Lipóttól kért segítséget, de sikertelenül. A nagyvezér elfoglalta Jenő várát, elűzette a Rákóczihoz hű román vajdákat, parancsára tatár seregek dúlták Erdélyt. Barcsai Ákos, aki bírta a Porta bizalmát, súlyos feltételek mellett elvállalta a fejedelemséget. II. Rákóczi György nem ismerte el Barcsai fejedelemségét, polgárháborút robbantott ki, ezzel a török csapatokat Erdélyre zúdította. 1660. május 22-én Szászfenesnél vereséget szenvedett, a csatában szerzett sérülésébe belehalt.

I. Rákóczi Ferenc (1652-1653)

1645-ben született, apja II. Rákóczi György fejedelem, anyja Báthori Zsófia. II. Rákóczi György utódjának választották 1652. február 14-én Gyulafehérvárott, ekkor még gyermek volt. Fejedelemségének szultáni megerősítése 1653. januárjában történt, de 1660 után nem engedték a törökök trónra lépni. Visszavonult magyarországi birtokaira, anyja befolyására katolikus hitre tért. 1666-ban feleségül vette Zrínyi Ilonát, és apósa révén kapcsolatba került a Wesselényi Ferenc nádor vezette rendi mozgalommal. A felkelés fővezéreként 1670-ben fegyverbe hívta a felső-magyarországi nemességet és parasztságot is. Zrínyi Péter elfogatásának hírére Munkács várába húzódott, letette a fegyvert, és kegyelmet kért a császártól 1670-ben, amit 400 000 forint váltságdíj lefizetése meg is kapott. 1676. július 8-án Zborón halt meg.

Barcsai Ákos (1658-1660)

1610 körül született, apja Barcsai Sándor, anyja Palatics Erzse. Bethlen Gábor udvarában nevelkedett. 1644-től lugosi bán, 1648-tól Hunyad vármegye főispánja lett. 1657-ben fejedelmi tanácsos és 1658-ban II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata idején helytartó volt. A Porta mikor megvonta bizalmát II. Rákóczi Györgytől, Barcsait támogatta, és az országgyűlés 1658-ban fejedelemmé választotta. 1661-ben, amikor seregét a Habsburgok által támogatott Kemény János legyőzte, lemondott a fejedelemségről. Kemény János ennek ellenére elfogatta és a Kolozs vármegyei Kozmatelkén megölette.

Kemény János (1661-1662)

1607-ben született, apja Kemény Boldizsár, anyja Tornyi Zsófia. Bethlen Gábor környezetében nevelkedett, később a két Rákóczi György udvarában élt. I. Rákóczi György fejedelemsége idején Fehér vármegye főispánja és fogarasi főkapitány volt. 1644-ben a Habsburgok elleni hadjárat fővezére lett. II. Rákóczi György első tanácsosa volt, 1653-ban a moldvai, 1657-ben a lengyelországi hadjárat fővezére volt. Az erdélyi sereggel együtt 1657-ben Kemény János is tatár fogságba esett, és csak hatalmas váltságdíj ellenében engedték szabadon 1659-ben. 1661-ben törökellenes politikai hívei Erdély fejedelmévé választották. Barcsai Ákos volt fejedelmet elfogatta és megölette, de a törökök kiszorították Erdélyből, ahova csak Habsburg támogatással térhetett vissza. A megsegítésére érkező Raimondo Montecuccoli látva, hogy az erdélyi rendek Kolozsvárott új fejedelmet választottak Apafi Mihály személyében, sorsára hagyta Keményt. 1662-ben még egyszer megpróbált visszatérni, de a töröktől támogatott Apafi seregeivel vívott csatában 1662 januárjában Nagyszőlősnél elesett.

I. Apafi Mihály (1661-1690)

1632-ben született. apja Apafi György, anyja Petky Bora. II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata idején négy évre tatár fogságba került. 1661-ben nehéz körülmények között a török Porta választatta meg fejedelemmé. Hatalmának kiépítését a törökök és Habsburgok egyaránt akadályozták. A szultánnak tett hűségesküje mellett a császári udvarral és a királyi Magyarországgal is kapcsolatot kellett tartania. Befogadta Erdélybe a menekülő Thököly Imrét, és később is támogatta. Megerősítette a gazdaságot és határvédelmet. Megpróbált a török kiűzésére szövetkezett Szent Ligához önálló államként csatlakozni. Buda visszavétele után I. Lipót hadsereggel vonult a fejedelemségbe. Caraffa 1687-ben a fogarasi várba záratta, és a Habsburg fennhatóság elismerésére kényszerítette.

II. Apafi Mihály (1690-1701)

1676-ban született, apja I. Apafi Mihály fejedelem, anyja Bornemissza Anna. 1690-ben, apja halálakor 14 éves volt. Még apja életében, gyermekként választották fejedelemmé azzal a feltétellel, hogy 20 éves korában veheti át a fejedelmi hatalmat. A hűségesküig el sem jutott, hiszen Thököly Imre fellépése megakadályozta ebben.

Thököly Imre (1690)

1657-ben született, apja Thököly István gróf, anyja Gyulaffi Mária. Apja részt vett a Wesselényi nádor vezette összeesküvésben, 1670-ben jószágvesztésre ítélték. Halála után hívei az árvaságra jutott fiút kiszöktették Likavából, ahonnan Thököly Imre Erdélybe menekült, ahol Nagyenyeden tanult. 1678-ban a bujdosók vezérükké, 1680-ban a kuruc sereg fővezérévé választotta. Elfoglalta Kassát és Felső-Magyarországot, valamint a bányavárosokat. 1682-ben elvette Zrínyi Ilonát, I. Rákóczi Ferenc özvegyét. A szultán 1682-ben királyi címet adott neki, de ő csak a Felső-Magyarország fejedelme címet használta. A francia kapcsolatok kiépítésére irányuló törekvései sikertelenek maradtak. A török Bécs alatti 1683-as veresége és az azt követő magyarországi hadjárat véget vetett a fejedelemségének. A kurucok sorra csatlakoztak a törököt kiűző császári csapatokhoz. Közben 1685-ben Thökölyt a váradi pasa elfogatta. Hamar szabadon engedték, de fejedelemségét visszaállítani már nem tudta. 1690-ben a török támogatással megvívott zernyesti csata után erdélyi fejedelemmé választották, de a császári csapatok pár nap múlva kiszorították az országból. Foglyul ejtett császári tisztekért elérte felesége, Zrínyi Ilona szabadon bocsátását. 1701-ben Nikodémiába vonult száműzetésbe, ahol 1705-ben halt meg.

II. Rákóczi Ferenc (1704-1711)

1676-ban Borsiban született, apja I. Rákóczi Ferenc fejedelem, anyja Zrínyi Ilona. Munkács eleste után elszakították anyjától és 1688-tól előbb Csehországban nevelték a jezsuiták, majd Bécsbe vitték. Gyámja Kollonich Lipót érsek volt. 1693-tól egyéves itáliai utazáson vett részt, majd 1694-ben feleségül vette Sarolta-Amália hesseni hercegnőt. Magyarországon telepedtek le, ahol Sáros vármegye főispánja volt. 1697-ben a hegyaljai felkelés sikertelensége után XIV. Lajos francia királlyal keresett kapcsolatot 1700-ban. Árulás következtében terve kitudódott, és Bécsújhely börtönébe zárták, ahonnan felesége megszöktette 1701-ben. A lengyelországi Brezánban keresték fel 1703 elején a tiszaháti felkelők követei. Itt kiadott kiáltványában az egész országot harcba hívta a Habsburg elnyomás ellen, ő pedig a felkelők élére állt. Elfoglalták a Tiszántúlt, és a csatlakozó nemességgel egyre nőtt a résztvevők száma. 1704-ben a Gyulafehérvári országgyűlés Erdély, 1705-ben a szécsényi országgyűlés a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé választotta. A katonáskodó jobbágyoknak 1708-ban végleges szabadságot és kollektív nemességet adományozott. Fejedelmi udvara kulturális központ is volt, latin nyelvű hírlapja a külföld megfelelő tájékoztatására törekedett. XIV. Lajos rendszeres pénztámogatásban részesítette, de szövetséget nem kötöttek. A franciák höchstädti veresége után (1704) svéd, porosz, török szövetségre irányuló tervei sem jártak eredménnyel. A Habsburgokkal megkísérelt béketárgyalások is eredménytelenek maradtak. 1707-ben az ónodi országgyűlésen kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, és a szabadságharc folytatása mellett döntöttek. Az 1708-as trencséni csatavesztés után a szabadságharc nehéz helyzetbe került, Rákóczi 1711-ben orosz segítség megszerzése érdekében elhagyta az országot. Távollétében Károlyi Sándor megkötötte a szatmári békét, melyet Rákóczi nem fogadott el. Lengyelországban, majd XIV. Lajos király udvarában élt, 1715-ben a Porta meghívására Törökországba utazott, 1735-ben bekövetkezett haláláig itt élt Rodostóban.